Amikor a természet nem maga alá gyűr, hanem felemel, hogy meglovagold a hullámait

K. 2019-ben jött hozzám. Egy családállítás során ismertem meg. Mikor megérkezett, nem mondott semmit, hagyta, hogy én magam lássam meg a képeket. Van, akivel így csináljuk, hogy ne is befolyásolhasson abban, amit látok. Mások szeretnek előtte beszélgetni, oldódni és egy bizonyos kérdéskörre fókuszálni. Ilyenkor a beszéddel is „behozzuk azt az energiát a térbe”, amiről szó van. Elkezdtem a leolvasást.

Először egy fogas villant be és az a kép, hogy halványkék, elegánsabb ruhák között válogat egy szekrényben. A ruhaválogatásról az jutott eszébe, hogy egy családállító körnél is különböző szerepek vannak. Léteznek szerepek, amiket az ember elvállal az életében, például az anyaság szerepe. A szerepekkel kapcsolatos blokkokat oldottuk ki, majd letöltések (pozitív megerősítések, új energiák) jöttek: „Tudom milyen érzés, hogy elfogadnak és szeretnek önmagamként, úgy ahogy vagyok anélkül, hogy szerepeket kéne fölvennem.” Jött nekem a szó: Szereplés. Megkérdeztem: „Miért akarsz szerepelni?” Azt válaszolta, hogy családállítóként dolgozni is egyfajta szereplés és el kell engedni azt, hogy ezért tapsvihart vár. Érkeztek az újabb letöltések: „Tudom milyen érzés a szerepeket úgy használni, ahogy a Teremtő szemszögéből mindenki számára a legjobb LUM, akkor, amikor a Teremtő szemszögéből az mindenki számára a legjobb LUM.” (LUM: legjobb úton-módon.) A félelmeket elengedtük. Az irányítás érzete jött, félelem, hogy őt irányítják és ő irányít. Ezt elengedtük, pozitív letöltéseket töltöttünk a helyébe. Tisztítottunk, közben járt a kezem (ilyenkor kódolok), éreztem az energiát, a Nap is kisütött mikor jöttek a pozitív letöltések, Éreztem a szép, fényes fehéres energiát. Átprogramoztam. Mondtam, hogy vegyen közben mély lélegzetet. Engedje el a negatív dolgokat, képzelje el, hogy fekete füst formájában beleszállnak a fénybe. Képzelje, hogy fehér fény formájában beleáramlik a fény és átjárja a testét, fogadja be. Letöltöttük a pozitív megerősítéseket, Még programoztam rajta, utána összecsukódott a kezem. Ebből szoktam érzékelni, hogy vége a kódolásnak. Kicsit vártam, hogy befogadja az energiákat, utána felkelt, jó kedve volt. Ez egy mélyebb tisztítás volt. Húzott kártyát is, olyat, ami rá illik: „Tökéletes időzítés, Óceán, Szívcsakra” – ezek szerepeltek a lapokon. Felolvastam neki az üzeneteket. Mosolygott. Mondta, hogy döbbenetes ez, mert arról szólt az egyik, hogy tanuljon meg akár vitorlázni, vagy búvárkodni és töltsön több időt az óceánnál, esetleg vegyen sós fürdőt.  Mondta, hogy a párja vitorlázik, így ez kézenfekvő és sokat vannak a tengernél. Ezt sem tudtam.

Régen félt a búvárkodástól, volt, hogy bepánikolt és ezt próbálta leküzdeni. Valószínűleg nagyon mély sebeket hozhatott fel benne, magatehetetlennek érezte magát a természet keze alatt. Mondtam, hogy ez lehet ma kioldódott, arra is utalhat a kártya, hogy merüljön bele. Mosolygott, mondta, hogy valószínűleg igen, és abban a fajta munkában, amit ő is csinál családállítóként, én pedig a saját módszereimmel, abban bele kell merülni a tudatalatti vagy lélek mélyébe, és ez nem biztos, hogy veszélytelen. Mondtam, hogy bízni kell, bízni a Teremtőben, hogy biztonságban vagyunk, vigyáz ránk. Igen, mondta. Úgy éreztem feloldódott és jól érezte magát, sikerül jó programokkal és energiával távoznia.

Öröm volt olvasni a visszajelzését:

„Nos azóta is vitorlázom, most is a tengeren vagyok. A pánikzavaraim sem jelentkeznek egy jó ideje, a családállítást mára örömmel és félelem nélkül csinálom. Nem mondom, hogy nincs bennem minden egyes eset előtt izgalom, de ezt normálisnak fogom fel. A szerepeim! Itt azt tanultam meg, hogy nem az a cél, hogy a szerepeimet letegyem, hanem az, hogy a megfelelő helyzethez, az odaillő szerepben legyek, és ha kilépek a helyzetből, akkor tegyem le azt a szerepet. Pl: baráti körben ne családállítóként viselkedjek, családállítás alatt ne anyaként működjek, a lányaimmal ne tanárként stb.” – írta.